képtár

Kormányunk és a magánnyugdíjpénztárak körüli vita talán aktuálissá nem tették a nyugdíjkérdést, mert azt gondolom, ez már jó ideje igencsak aktuális, ám mégis sikerült újra nagyobb figyelmet fordítani efelé.

Úgyhogy itt egy kis tanulságos videó, ami Bárdos András és az [origo] közös munkájának gyümölcse 2010 tavaszáról. Remélem, mindenkit elgondolkodtat.

Épp tegnap kezdtem el olvasni dr. Chikán Attila Vállalatgazdaságtan című könyvének azon részeit, melyek a felelős vállalat kérdéskörét érintették. Ez kapcsolatba hozza a nyereség elérése mellett fogyasztói igényeket kielégítő üzleti vállalkozásokat az érintettekkel, a társadalommal, és azt mondja (a liberális közgazdaság-elmélettel némileg ellentétben), hogy a vállalatnak valamilyen közjót is szolgálnia kell, és figyelembe kell vennie az érintettek érdekeit is, vagy legalábbis ezek az érdekek is befolyásolják működését.

Érdekes lenne mindezt levetíteni a devizahitelesek mai helyzetére. Vajon a jelzáloghitelt kínáló pénzintézetek mennyire tesznek eleget mindennek? Ezt persze nekem nem áll módomban eldönteni, mindenesetre érdemes lenne picit elgondolkodni rajta.
Szász Károly, a PSZÁF elnöke nemrég a Népszavának azt nyilatkozta, hogy szerinte elfogadhatatlan, hogy a bankrendszer továbbra is kockázatvállalás nélküli, meg nem szolgált terheljen az ügyfeleire abban bízva, hogy majd az állam úgyis kisegíti őket. Kifejtette továbbá azt is, hogy a devizahitelesek nem várhatják ölbe tett kézzel az állami segítséget, nekik is ki kell venniük részüket, mindent meg kell tenniük, hogy fizetőképesek maradjanak, és a teljes összeget vissza kell fizetniük a pénzintézeteknek.
Evvel én az öngondoskodás híveként tulajdonképpen csak egyetérteni tudok. Mindenkinek a maga felelőssége lesz, hogy mindent megtegyen hitele visszafizetéséért. Másrészt természetesen az államnak is gondoskodnia kell arról, hogy az ügyfelek számára minél átláthatóbb szerződéseket kínáljanak a bankok. Az emberek nagy része nincs teljesen tisztában a hitelezés minden részletével még akkor sem, ha az éppen rá vonatkozik. Mindenkinek tudnia kell egy hitel felvételekor, hogy milyen kockázatnak teszi ki magát. És az államnak ehhez kell kiharcolnia olyan törvényben lefektetett hitelezési gyakorlatokat, amik a pénzintézetek számára ezt kötelezővé teszik. Például az egyoldalú szerződésmódosítás törvényes tiltása egy ilyen lépés lehet, és az európai gyakorlattal is összhangban állna.

Ismerek olyan embert, aki mikor felvette a svájci frankos kölcsönét, 40 ezer volt a havi törlesztőrészlet, jelenleg pedig 60 ezer fölött járnak. Ilyen esetben egy hitelkiváltás sem lehet igazán megoldás: ha mondjuk valaki felvett 10 millió forintnak megfelelő svájci frankot néhány éve, és már kifizetett mondjuk 3 milliót, de közben a svájci frank elszállt, ezért ha kiváltaná forint alapú hitelre, könnyen lehet, hogy újra 10 millió körüli összeget kellene elkezdenie törleszteni, evvel pedig elindulna az adósságspirál.
Probléma ugyanakkor az is, hogy a legtöbb embernek a hitel mellett nincsen megtakarítása. Sokan nem látják át ennek szükségességét. Inkább felvesznek egy havi 75 ezer forint törlesztőrészletű hitelt, minthogy ez csak 60 ezer legyen, de mellette legyen mondjuk egy 15 ezer forintos havi megtakarítás. Sőt ha a megtakarítás mondjuk a hitelfelvétel előtt 5 évvel kezdődik, ez nemcsak kedvezőbb hitelezési feltételeket jelenthet, hanem a hitel futamideje után néhány évvel akár vissza is fizethető a megtakarításból a fennmaradó összeg.

Persze ezek csak példák, nem pontosak, ezért kérem, senki ne kötözködjön velük. A lényeg a megtakarítás fontosságán van még egy hitel mellett is. Evvel nem azt akarom mondani, hogy ha az embereknek lenne egy nem elhanyagolható havi megtakarítása, nem lennének rossz helyzetben a svájci frankosok, de lényegesen kevésbé fájna.
Mindenesetre nem szabad teljes mértékben hagyatkoznunk jóhiszeműen sem a bankok hitelezési versenyének kiélezettsége által szült kedvezőnek tűnő hitelezési formákra, sem pedig az állami segítségre, mi deus ex machina módjára mindent megold nekünk.

Mondom mindezt valamilyen szinten laikusként, hiszen nekem nincs lakáshitelem. Épp ezért örömmel venném, ha azon lakáshitelesek (vagy bárki, akinek van hozzászólnivalója a témában), akik olvassák e bejegyzést, megosztanák személyes tapasztalataikat.
 

Ebben a fantasztikus első bejegyzésben, úgy gondolom, meg kéne határoznom e blog célját, működési alapelveit stb. A lényeg, hogy amint azt talán a cím és az url is sejteti, alapvetően pénzügyi-gazdasági kérdésekkel fogunk foglalkozni. Az alapkoncepció az, hogy olyan kérdéskörökkel foglalkozzunk eze belül, amelyek az átlagember számára érdekesek lehetnek. 

A blog írója egy gazdasági tanulmányainak hajnalán járó fiatal egyetemista, aki pénzügyi területen dolgozik emellett. Ebből azonban nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a szakértelem tekintetében, hiszen jómagam még csak tanulom a szakmát, és a véleményem ezért szubjektív, tudományos és szakmai szempontból nem feltétlenül megalapozott. Éppen ezért szívesen várom majd a velem vitába szállók hozzászólásait, építő kritikáit.

A bloghoz kapcsolódik egy képtár is, mely itt érhető el: képtár.